Tudom, hogy nem érdekel, de ha mégis kérdeznéd, azt tanácsolnám, hogy légy bátrabb. Ne, ne rinyálj, pontosan tudom milyen érzés ez. Egyedül vagy, végtelenségig egyedül, pedig talán ötvennél is több részeg, izzadt fiatal tolong körülötted a zsúfolt tánctéren.
Te pedig ott állsz a terem szélén az asztaloknál, mint az utolsó kis menedéket nyújtó szigeten, az istenért sem mozdulnál, a füledben a szíved a zene ütemére dübörög, a vörös rúzs a szádra, a szád a szívószálra gyógyulva, gin tonic, vagy valami émelyítően édes lötty. Felméred a termet, óvatos, gyanakvó tekintettel, minden pillanatban rettegve, rejtőzködve. “Beolvadok… csak észre ne vegyenek, csak észre ne…” Figyeled a táncoló fények vándorlását az arcokon, és a lopott, jelentőségteljes pillantásokat egyes szempárok között.
Ilyenkor minden máshogy működik mint a valóságban. Megváltoznak a szabályok, megváltoznak a viszonyok és megváltoznak az emberek. Vannak a lányok akik a pasijukkal táncolnak, (hogy irigyled őket!) ők eleve védve vannak, ha csak a srác ki nem dől; vannak a lányok, akik a barátnőikkel táncolnak szoros körben, figyelnek egymásra, védik egymást, csak párban járnak a wc – re és a pulthoz, minden tükör előtt közös fotót csinálnak, cigiznek, mert az menő, de titokban nem bírják, csak köhögnek tőle; és vannak a gyertyatartók (ami jelenleg te is vagy) akik egyedül táncolnak, vagy a falnál állnak, és csak reménykednek a megváltásban, ami magától sosem jön el, mert ilyenkor minden máshogy működik mint a valóságban…
Azt mondanám, hogy légy bátrabb. Húzd ki magad, (ne, ne bánd, hogy végül ezt vetted fel, pont olyan jól nézel ki, ahogy előre elképzelted) ereszd le a poharat, fejet fel, merj a másik szemébe nézni. Ki tetszik? Ott, szemben, igen, ő, aha, a csíkos pólóban, láttam, hogy sokáig nézted, láttam hogyan néztél rá, és akár bevallod magadnak, akár nem, tudom, hogy tudod legbelül, hogy ő is téged nézett. Nézz rá, nézz a szemébe!
– Nem fog idejönni…
– Nem, mert te fogsz odamenni…
Hé, hé, nyugi, ne húzd fel magad, ez is csak kifogás saját magadnak a tétovázásra: a legjobb barátnőd. Na, mármost, még egy tanács azért belefér: ne hagyd, hogy mással csókolózzon. Na jó, ezt úgysem fogod tudni betartani, de egy próbát megér. De nem ez ami igazából bánt. Neki sikerült, felszedte az első srácot akit kiszemelt magának még a bárpultnál, neki bevált, neked nem vállt be, tudom, ramatyul esik, de nem te tehetsz róla, sajnálom… Csak táncolj, a fények, a zene, a szívdobogások, az édes bódulat, mindig csak táncolj, az segít…
Egyszer évek múlva valaki majd azt mondja: “Használd a hajad! A táncnál! Fogalmad sincs milyen szexi amikor dobálod a hajad!” – először csak zavartan nevetsz majd, betudod annak, hogy őrült a csaj, és teljesen be van állva, és imádkozol, hogy bárcsak ne hallotta volna az egész tánctér… de lásd be, hogy igaza van. Akármit mond, fogadd meg!
És végül a legfontosabb: légy büszkébb, légy büszke az istenért! Régen nem szeretted, hogy ilyen magas vagy, szégyellted, a szeplőidet sem szeretted; de az már nagyon régen volt… Most légy büszke, magas vagy, vékony, (nem sovány!) büszke zsiráf, a mandula szemek: tengerkékek, és vadítóan szeplős. Légy büszke, kiabálj, add ki, énekelj, tudom, hogy tudod a szöveget, és nem csak a refrént. Táncolj, üvölts, táncolj, énekelj! Ez Te vagy! Ez vagy Te! Tiéd a világ, Kölyök!
Aztán egyszer csak észrevétlen az éjszaka kint talál a körúton, a lámpák üresen villognak pirosból zöldbe, majd vissza, újra és újra, a városra lusta köd száll, fázol, a sötét és a hideg a csontodba hatol, de a tüdőd kitisztul a levegőtől, halk, szitáló eső permetez (fenébe a lefolyt szemfestékkel!), már nem is szédülsz annyira… a szíved pedig teli hamis reménnyel, hogy ez a mai egy más, minden eddiginél másabb nap lesz; de közben tudod, hogy még ezekkel a zsiráfléptekkel is messze van, messze van még a haza…
Találkozunk 2020 – ban Kölyök!
